Az alábbiakban komment nélkül közlöm George W. Bush tv beszédét a 700 milliárd dolláros pénzügyi mentőcsomaról.
Igaz, hogy hónapokkal megkésve, de teszem ezt azért, mert egy amerikai elnök mégiscsak jobban otthon van a magyarázkodásban, mint én. Hátha valaki még nem hallotta, miért is szív ma az egész pénzvilág.  (Forrás: CQ Transcriptions)

BUSH: Jó estét kívánok! Ez egy rendkívüli időszak az amerikai gazdaság számára.

Az elmúlt néhány hétben sok amerikai állampolgár érzett aggodalmat az anyagi helyzete és jövője miatt. Megértem az aggodalmukat és a csalódottságukat.

A tőzsdei árfolyamok három számjegyű ingadozást is mutattak az elmúlt időszakban. Főbb pénzügyi intézmények az összeomlás küszöbére kerültek, és néhány közülük össze is omlott. Amint nőtt a bizonytalanság, sok bank korlátozta a hitelek kihelyezését, a hitelpiac befagyott, és mind a családok, mind az üzleti vállalkozások, egyre nehezebben jutottak forráshoz.

Egy súlyos pénzügyi válság közepén vagyunk, amire a szövetségi kormány határozott lépésekkel reagál.

Fokoztuk a bizalmat a pénzpiaci befektetési alapokban, és megakadályoztuk a főbb befektetőket, hogy a saját érdekük által diktálva, szándékosan rontsák a részvények értékét.

A legfontosabb, a kormányom együttműködik a kongresszussal a piaci instabilitás mögött álló kiváltó ok azonosításában.

A jelzálog alapú pénzügyi követelések veszíttettek az értékükből, mivel megtorpant az ingatlanpiac, ezért a bankok, melyeknek a tőkéje ilyen eszközökben áll, korlátozták a további hitelek kihelyezését. Ennek eredményeként, a teljes gazdaságunk veszélyben van.

Javaslom, hogy a szövetségi kormány csökkentse a kockázatot, melyet ez a bizonytalan értékű fedezet idézett elő, és sürgősen nyújtson pénzügyi segítséget, hogy a bankok és más pénzügyi szervezetek elkerüljék az összeomlást, és folytathassák a hitelezést.

Ennek az erőfeszítésnek nem az a célja, hogy egyes vállalatokat, illetve ágazatot mentsen meg. Az a célja, hogy Amerika teljes gazdaságának stabilitását óvja.

Ez majd segíti az amerikai fogyasztókat és üzleti vállalkozásokat, hogy hitelhez jussanak, a napi szükségletük kielégítésére, és munkahelyek teremtésére. Az intézkedés a világ minden részére üzen a piacoknak, hogy az amerikai pénzügyi rendszer ismét a rendes mederbe került.

Tudom, hogy ma este sok amerikai állampolgár felteszi a kérdést: Hogyan jutott el a gazdaságunk erre a pontra? Hogyan fog az a megoldás működni, amit javaslok? Mit jelent mindez, ha az Ön pénzügyi jövőjét nézzük?

Ezek jó kérdések és világos választ érdemelnek!

Először is, hogyan jutott el a gazdaságunk erre a pontra? Nos, a legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy a problémák, amikkel ma szembe kell néznünk, hosszú időn keresztül alakultak ki. Több mint egy évtizeden keresztül, nagy mennyiségű pénz áramlott az Egyesült Államokba külföldi befektetők által, mert az országunk vonzó és biztonságos hely üzletkötésre.

Ez a hatalmas tőkeáramlás az amerikai bankokba és pénzintézetekbe, az alacsony kamatokkal együtt egyszerűbbé tette az amerikaiak számára a hitelhez jutást. Ezek a kedvező körülmények lehetővé tették több család számára, néhányuknak életében először, hogy kölcsönt vegyenek fel autóra, otthonra vagy felsőoktatási tandíjra. Több vállalkozó számára lehetővé tették, hogy hitelhez jussanak új vállalkozások elindításához és új munkahelyek teremtéséhez.

Sajnos azonban, volt néhány súlyos negatív következmény is, különösen az ingatlanpiacon. A könnyű hitelhez jutás, társulva azzal a hibás feltételezéssel, hogy az otthonok értéke tovább fog emelkedni, mértéktelenséghez és rossz döntésekhez vezetett.

Sok jelzáloghitelező pénzintézet engedélyezte a kölcsönöket az igénylők számára anélkül, hogy alaposan megvizsgálta volna a fizetési képességüket. Sok kölcsönigénylő nagyobb hitelt vett fel, mint amit felvállalhatott volna, azt feltételezvén, hogy később majd úgyis magasabb áron tudja értékesíteni, vagy refinanszírozni a házát.

Az ingatlanok értékállóságába vetett bizalom szintén oda vezetett, hogy a lakások építése hirtelen megemelkedett. Végül az új otthonok száma meghaladta a tényleges vásárlók számát. Mivel a kínálat felülmúlta a kereslet, az ingatlanok ára esni kezdett, és ez problémához vezetett.

Változó kamatozású jelzáloghitellel rendelkező adósok, akik azt tervezték, hogy az otthonaikat majd magasabb áron adják el, vagy refinanszírozzák, beragadtak, mert ingatlanuk kevesebbet ért, mint amire számítottak és mindez még társult azzal a magas hiteltörlesztéssel, melyet anyagilag már nem engedhettek meg maguknak.

Ennek eredményeként sok jelzáloghitellel rendelkező háztartás fizetésképtelenné vált. Ezen széleskörű fizetéselmaradás viszont már messze túlmutatott az ingatlanpiacon.

Tudják, ma a jelzálogpiacon ezeket a lakáshiteleket együtt kezelve átcsomagolják egy másik pénzügyi termékké, melyet jelzálog-fedezetű értékpapíroknak hívnak. Ezen értékpapírokat a világ minden részén kínálták a befektetőknek.

Sok befektető azt feltételezte, hogy ezek az értékpapírok megbízhatóak, és kevés kérdést tettek fel valós értékükről. A jelzálog-fedezetű értékpapíroknak a két fő vásárlója a Fannie Mae és Freddie Mac volt.

Mivel ennek a két vállalatnak a működését a kongresszus engedélyezte, sokan úgy hitték, hogy a szövetségi kormány garanciát vállal a tevékenységükre. Ez lehetővé tette, hogy nagy mennyiségű tőkéhez jussanak, gerjesztve a piacot a kétes befektetésekre, ezzel veszélyeztetve pénzügyi rendszerünket.

A lakáspiac visszaesése dominó effektust indított el a teljes gazdaságban. Amikor a lakások értéke csökkent, az adósok nem tudták visszafizetni kötelezettségüket, és a befektetők, akik jelzálog-fedezetű értékpapírokkal rendelkeztek, nagy veszteségeket szenvedtek el.

Nem sokkal ezután, ezek az értékpapírok olyan megbízhatatlanná váltak, hogy nem kereskedtek velük. A befektetési bankok, úgymint például a Bear Stearns és a Lehman Brothers, olyan nagy mennyiségű kintlévőséget halmoztak fel, amit nem már tudtak eladni. Kifogytak abból a pénzből, melyből az azonnali kötelezettségeiket tudták teljesíteni, és a közelgő összeomlás elkerülhetetlen volt.

Más bankok is komoly pénzügyi problémák között találták magukat. Ezek a bankok ragaszkodtak a pénzükhöz, a hitelezés elapadt, és az amerikai pénzügyi rendszer fogaskereke (csikorogva lassan) megállt.

Amint a helyzet napról-napra egyre bizonytalanabbá vált, választás elé kerültem; vagy drámai kormányzati lépéssel beavatkozom, vagy háttérben maradok és hagyom, hogy néhány ember felelőtlen lépése aláaknázza mindannyiunk pénzügyi biztonságát.

Komolyan hiszek a szabad vállalkozásban, így a természetes reakcióm az, hogy ellenzem a kormány beavatkozását. Hiszek abban, hogy azokat a vállalatok, amelyek rossz döntést hoznak, hagynunk kell eltűnni az üzleti életből.

Szokásos körülmények között, ezt az irányt követtem volna. De ezek most nem szokásos körülmények. A piac nem megfelelően működik. A bizalom nagymértékben csökkent és az amerikai pénzügyi rendszer főbb szektorai veszélyben vannak, a bezárás fenyegeti őket.

A kormány legfőbb gazdasági szakemberei figyelmeztetnek, hogy a kongresszus azonnali lépése nélkül, Amerika a pénzügyi pánikba kerülhet, és egy lehangoló forgatókönyv bontakozna ki.

Még több bank omlana össze, beleértve olyanokat is, emelyek az ön környezetében található. A tőzsde még inkább visszaesne, mely az ön nyugdíjszámlájának egyenlegét csökkentené. Otthonának értéke zuhanna. Az ingatlanárverések száma drámai módon megemelkedne.

És ha ön egy üzleti vállalkozás, vagy farm tulajdonosa, egyre nehezebben és drágábban jutna hitelhez. Még több üzleti vállalkozás zárná be kapuit, és amerikaiak milliói veszíthetnék el állásukat.

Még akkor is, ha az Ön hitelminősítése jó, nehezebb lenne forráshoz jutnia szükségletei fedezetére, hogy autót vásároljon, vagy gyermekeit egyetemre küldje. Végül országunk egy hosszú és fájdalmas recessziót élne át.

Polgártársaim, nem engedhetjük meg, hogy mindez megtörténjen! Nagyra értékelem mindkét párt vezetőinek munkáját a kongresszus mindkét házában, hogy beszélnek erről a problémáról, és érdemben megvitatják a javaslatot, amelyet a kormányom küldött nekik.

Az együttműködés szellemisége hatja át a Demokratákat és a Republikánusokat, valamint a kongresszust és a kormányt. Ebben a szellemiségben hívtam meg McCain és Obama szenátorokat, hogy holnap csatlakozzanak mindkét párt kongresszusi vezetőihez a Fehér Házban, hogy felgyorsítsuk a párbeszédünket egy kétpárti törvényjavaslat felé.

Tudom, hogy egy pénzügyi mentőcsomag nehéz döntés elé állítja a kongresszus sok tagját. Nehéz elfogadni egy olyan törvényjavaslatot, mely az adófizetők oly sok, keservesen megkeresett pénzét követeli.

Megértem a felelős amerikai állampolgárok csalódottságát is, akik időben törlesztik jelzáloghitelüket, beadják jövedelemadó-bevallásukat minden év április 15-én, és vonakodnak megfizetni a Wall Street mértéktelenségének árát.

De mivel adva van ez a helyzet, amivel most szembenézünk, a törvényjavaslat elutasítása sokkal többe kerülne később ezeknek az amerikaiaknak.

Sok amerikai kérdezi, hogyan működne egy mentőcsomag? Sok megbeszélés után, most már széleskörű megállapodás van azokról az alapelvekről, melyeket egy ilyen csomagba magába foglalna.

Elhárítaná a kockázatot, melyet ezek a bizonytalan fedezetek idéztek elő, beleértve a jelzálog-fedezetű értékpapírokat, amelyek most blokkolják a pénzügyi rendszert. Lehetővé tenné a bankok számára, hogy folytathassák a hitelfolyósítást az amerikai családok és üzleti vállalkozások számára.

Bármilyen mentőcsomagot is tervezünk meg, annak biztosítania kell az adófizetők védelmét, és nyitottnak kell lennie, mind a nagy, mind a kis pénzintézetek részvételére. Biztosítania kell, hogy a kudarcot vallott vezetők ne jussanak majd rendkívüli prémiumhoz az adófizetők, az Önök pénzéből.

Egy kétpárti bizottságot kell felállítani, ami felügyeli a csomag kivitelezését, és amilyen gyorsan csak lehet, a csomagot törvénybe kell iktatni.

Hank Paulson pénzügyminiszterrel, Ben Bernanke a Szövetségi Tartalék Alap (Fed) elnökével és Chris Cox-al az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet elnökével lefolytatott szűk körű megbeszélés után pénteken bejelentettem egy tervezetet a mentőcsomagra.

Először is, a csomag elég nagy ahhoz, hogy megoldjon egy súlyos problémát. Javaslatunk alapján a szövetségi kormány rendelkezésre bocsátana 700 milliárd dollárt a költségvetésből, hogy felvásárolja a bizonytalan követeléseket, melyek blokkolják a pénzügyi rendszert.

Rövidtávon, felszabadítja a bankokat, hogy folytatni tudják a hitelezést az amerikai családok és üzleti vállalkozások számára, és ez segíti a gazdaságunk növekedését.

Valamint, mivel a piacok elvesztették bizalmukat a jelzálog-fedezetű értékpapírok iránt, így értékük rohamosan zuhant, mégis, e követelések értéke idővel valószínűleg magasabb lesz, mint a mostani, mert az amerikai állampolgárok nagy többsége végül kifizeti a jelzáloghitelét.

A kormány azon intézmény, amely elég türelmes és a kellő forrással is rendelkezik ahhoz, hogy felvásárolja ezeket a jelzálog-fedezetű követeléseket a jelenlegi alacsony árukon, és megtartsa azokat, amíg a piacok visszaállnak normális szintre.

Amikor ez megtörténik, eladják majd ezeket a követeléseket, és a pénz visszaáramlik a kincstárba. Arra számítunk, hogy a most befektetett állami pénz teljesen, de mindenképp a legnagyobb része megtérül.

Végül, mit jelent mindez az ön gazdasági helyzetére nézve? Nos, az elsődleges lépések célja – ezt vázoltam fel ma este – az az, hogy az amerikai munkások, családok és kis vállalkozások pénzügyi biztonságát megteremtse. A szövetségi kormány törvényi eszközöket és szabályozásokat alkalmazva megvédje az önök pénzét.

Nemrég a pénzügyminisztérium kormánygaranciát ajánlott fel a pénzpiaci befektetési alapokra. A Szövetségi Betétbiztosítási Társaságon keresztül, minden takarékbetét, folyószámla és letéti jegy a szövetségi kormány által biztosítva van 100 000 dollár erejéig.

A Szövetségi Betétbiztosítási Társaság már 75 éve áll fenn és soha senki egyetlen egy centet sem veszített el biztosított betétszámlán, és ez ezután sem lesz másként.

Miután ez a válság megoldódik, lesz idő arra, hogy megújítsuk a pénzügyi szabályzó rendszerünket. A XXI. századi világgazdaságunkat nagy részben továbbra is elavult XX. századi törvények szabályozzák.

Legutóbb láthattuk, hogyan nőhet egy vállalat olyan nagyra, hogy bukása veszélybe sodorjon egy teljes pénzügyi rendszert.

Az év elején, Paulson miniszter felvázolt egy tervezetet, amely modernizálná a pénzügyi szabályzásunkat. Például, a Szövetségi Tartalék Alap fel lenne hatalmazva, hogy a pénzügyi szféra különböző vállalatainak működését közelebbről is megvizsgálja, és biztosítsa, hogy a tevékenységük (működésük) nem veszélyezteti a teljes pénzügyi stabilitást.

Vannak más jó ötletek is, melyeket a kongresszus tagjainak meg kell vitatnia. Amint ezt megteszik, el kell kötelezniük magukat, hogy az erőfeszítés, mellyel majd szabályozzák a Wall Street-et, nem fogja akadályozni gazdaságunk növekedésének képességét.

Az amerikai állampolgároknak jó okuk van arra, hogy hosszútávon bízzanak a gazdaságunk erejében. A piaci korrekciók és visszaélések ellenére, a demokratikus kapitalizmus a valaha kitalált legjobb rendszer!

Engedte, hogy kibontakozhasson az állampolgárok tehetsége, termelékenysége és vállalkozó szelleme. A világ legjobb helyévé tette ezt az országot a befektetés és az üzleti vállalkozás számára. Ez adja a gazdaságunk rugalmasságát, hogy enyhítse az ijedtséget, igazodjon a helyzethez és újra talpraálljon.

A gazdaságunk nagy kihívással áll szemben, de ezen túl fogunk jutni, hisz korábban már más kihívásoknak is megfeleltünk.

Tudom, hogy néha az amerikai állampolgárok elkedvetlenednek a washingtoni hangulat, a pártok közötti látszólag végtelenített viták miatt, mégis a történelem már bebizonyította, hogy az igazi megpróbáltatás idején a helyzet magaslatára emelkednek a választott tisztségviselők.

Együtt megmutatjuk ismét a világnak, hogy miféle ország Amerika: egy nemzet, mely igyekszik minél előbb megbirkózni a problémákkal, ahol a vezetők összejönnek, hogy a nehézségeket legyűrjék és ahol minden ember, legyen szó bárkiről, keményen tud dolgozni, kibontakoztathatja tehetségét és meg tudja valósítani az álmait.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten áldja önöket!