Két hete még kifejezetten tiltakoztak a görögök, hogy pénzügyi segítséget vegyenek igénybe, majdnem rájuk kellett tukmálni a sok lóvét, mára már átgondolták a dolgot, mégis kéne egy 45 milliárd euro erre az évre Persze ez nem vicces, főleg azért nem, mert vannak még rémisztő államháztartások Európában a görögökén kívül is, ki tudja mi lesz itt még. Az elmúlt egy évben is úgy röpködtek a dollár milliárdos mentőcsomagok, hogy az ember nem is bírta felfogni, honnan van ez a sok lé. Elárulom, amit Te is tudsz, nincs is ennyi pénz valójában, mint amit szétosztottak. Ez a sok zsé csak papíron van fizetési ígérvényként, mégpedig azon ígéret terhére, hogy leszel szíves mint állampolgár az adót fizetni becsülettel úgy 10-20 éven keresztül. Attól tartok a következő lufit épp az államok fújják, ennek levét a pénztárcánk issza meg infláció formájában. Mert ekkora összegeket beszedni adóban hosszútávon baromira nem kifizetődő, mert közben is csak kell költekezni, valószínűsítem, hogy a szigorú monetáris politika ellenére csak elinflálódik valahogy az a baromi magas kamat…

Szivesen megnéznék egy statisztikát, hogy fogyott az elmúlt években a hibajavító festék a görögöknél… A görögök reakcióját a felmerülő problémákra vajon jellemzi a Piszkei Papírgyár esete? Speciel ott elszelet az egész menedzsment, ez volt a válságkezelés egyik módja…

Más.
Most olvasom, hogy az alacsony kvalifikáció, meg a sok főiskolás is gond a mai magyar munkaerőpiacon. A versenyszféra szomjazik a szakképzett munkaerőre.
Múltkor embert kerestem kérdőívezésre. Elég bizalmi a téma, ezért inkább csak a saját ismeretségemen belül kerestem. Biztos, nem ez az állások királysága, de azért az durva, hogy senkit nem érdekelt, pedig nem milliomos csemetéknek ajánlottam fel a melót, gondolhatod. Nem fizettem volna ráadásul rosszul.
Már rég óta tudom, hogy igazán azzal a melóval kereshetsz nagy pénzt, amit másnak derogál megcsinálni. Minél szarabb, stresszesebb annál több lóvé van benne. Például a házalást mindenki gyűlöli, de lefogadom, hogy avval könnyebben keresnél 1 millát, mint titkárnőként, vagy diszpécserként. Egyszer még a 90-es évek elején lefolyó probléma miatt folyt a nyakunkba a szomszéd szennyvize. Kijött egy duguláselhárítós pasas, és valami nyugatnémet anyaggal (minden minőségibb cuccot “ez nyugatnémet” felkiáltással sóztak az ember nyakába aranyáron ha emlékszel…) bekente az elfáradt eterintcsövet, mondta, hogy ez jó lesz újabb 10 évre, és 5000-et fizessek. Azt végül is nem tudom, hogy az évenkénti 500 forint megérte-e mert elköltöztem aztán, de hogy rosszul voltam a munkadíj hallatán, arra határozottan emlékszem. Ennyi pénzért én 2 álló nap melóztam, ez meg elvette negyedóra alatt. Viszont ez az egy pasas volt 50 km-es körzetben aki fekáliás környezetben volt hajlandó a napjait tölteni. Senki más.
Az egészből azt akartam kihozni, hogy rohadtul érdekes, a legtöbben inkább nyomorognak, vagy lemondanak dolgokról, minthogy egy alantasnak, vagy nem is tudom minek vélt melót bevállaljanak. Az egészet annak tudom be, hogy béka segge alatt van általánosságban az önbizalmunk, és a kihátrálás a problémásabb ügyek elvégzése mögül végül is csak egy védekezés a további megaláztatásokkal szemben.

Más.
A “hazai” kifejezést többféleképpen lehet értelmezni. Ez egyik értelme sajnos pejoratív.
Két tejföl között vacilláltam a boltban. Az egyik nemzetiszín dizájnba csomagolva virított, mint magyar termék, a másikon csaka csomagolás felirata tanúskodott erről. Hagytam magam befolyásolni a marketingnek, és jó hazafi módjára a magyar gazdást választottam.
A felbontás során ami bizony nem volt egyszerű, már tudtam, hogy valóban igazi hazai retro terméket sikerült vásárolnom