Devizahitel? A nagy büdös FRANKOT !
2010 júl 1st | Írta: kockazatnelkul | Tartalom témája: KözéppontbanMi a közös a Dallas, a Dinasztia, és a Devizahitelesek között? Mind a három szappanopera, csak míg az első kettő a 80-as évek kultikus sorozata volt, a harmadik most éli virágkorát. Az viszont közös bennük,hogy mind a három a pénzről szól.
Az újkorban minden út – nem, nem Rómába – Zürichbe vezet. A svájciak Tell Vilmos óta tudják a frankó(o!)t . Mit lehet tenni egy hegyek által bezárt havas területtel. Fagyasztónak kell használni. Pénzt jegelnek benne, hosszú évszázadok óta. Az utóbbi időben viszont egy termékes lett a svájci piac. A milka csoki, a svájci óra és a bicska helyett egyetlen egy termék ami igazán izgatja az embereket. Maga a frank. Boldog, boldogtalan, kicsi és nagy frankot vesz, ha kell, ha nem kell. Ha kell felhasználják, ha nem kell, befőttesüvegben, párnában, gitárban tárolják. Mi az amit a svájciak igazán jól tudnak? Fejni. Nem a tehenet, a tőkét. Igen hosszú ő-vel. Ami pedig a hellén devizához kapcsolódó hitelekkel kapcsolatban az elmúlt időszakban kialakult, az egy hihetetlen nagy szopás. Államnak, banknak, adósnak egyaránt. Kovi, kis hazánk pornójának koronázatlan királya hatalmas kasszasikerű filmet készíthetne a témában add kölcsön a frankomat címmel.
Természetesen mint magánember, én is sajnálom azokat, akik önhibájukból, vagy önhibájukon kívül (betegség, munkahely elvesztése stb.) kerültek nehéz helyzetbe. De ilyen okból azok is kerülhetnek nehéz helyzetbe, akik nem frankban, euróban, jenben adósodtak el. És azt is elismerem, hogy az ilyen jellegű hitelek felduzzasztott állományában ludasak a bankok, valamint a hitelközvetítők is. A bankok azért, mert a (szintetikusan tekintve egy vállalkozástól teljesen normális módon) folyamatos profitéhség miatt, a magasabb hozzáadott értékű termékek térnyerését elősegítve magas jutalékkal ösztönözték, honorálták a hitelközvetítők munkáját. A hitelközvetítők azért, mert szemük előtt csak a magas elérhető jutalék lebegett, és hitvallásuknak XV. Lajos híres mondását választották: „ Utánam a vízözön ! „
De ludasak a hitelfelvevők is. Itt nem azokra gondolok, akik valamilyen oknál fogva más fajta hitelt nem tudtak felvenni, hanem akik minden kényszerítő hatás nélkül választották példáiul a svájci frankos hitelt. Miért is ? Mert jól akartak járni. Spekuláltak. Egy darabig jól, aztán meg rosszul. Hiszen azért vettek fel deviza alapú hitelt, mert kevesebbet akartak fizetni havonta törlesztő részletként, mint egy hasonló kaliberű forinthitelnél fizettek volna. Először is azt lenne érdemes megvizsgálni, hogy mekkora különbség volt a devizahitel és a forinthitel havi törlesztési díjai között. Lehet, hogy valaki most fizet annyit a devizahitel törlesztő részletként, mint amennyit eddig is fizetett volna forint alapon. Nagyobb összegű hitel felvételekor egy egyszerű fedezeti ügylet keretében a hitel felvétele pillanatában a felvett hitel nagyságú devizavételi opciós pozíciót nyitva a kockázatot ki tudta volna zárni. Lehetett volna erre külön egy terméket fejleszteni, de ugye a bankoknak annyira nem volt érdekük. Akkor. A másik probléma, ha valaki látva a forint hotelnél kedvezőbb havi törlesztő részleteket, tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért. 5 millió forint kellett neki, de látva a kedvező feltételeket, nem 5 hanem több hitelt vett fel, vagy a szükségesnél nagyobb ingatlant vett, és alapból itt csúszott el a banánhéjon. Az államnak kötelező a spekulánsok megmentése? Érdekes, amikor a spekuláns, mint tőkepiaci szereplő jelenik meg, olyan mintha maga Hádész jött volna fel az alvilágból, amikor meg a spekuláns a megtévedt devizahiteles álruháját ölti magára, ambróziával és nektárral gyógyítjuk elcsapott gyomrát?
És a felsorolásból ne hagyjuk ki a rendesen fizető adósokat, legyen az forintos vagy devizás. Azáltal, hogy rendesen fizetnek, igazából ők bűnhődnek. Mert az igény mit mutat? Ha rendesen fizeted a hiteled, ez az elvárt, ha meg nem fizeted (okokat nem firtatva), mert mégsem jött be a spekulálás, akkor elég hangosan sírni, mint a kisbaba, akinek tele van a pelus, hogy tegyék tisztába? Ez a helyzet nem egyenlő például az árvízzel, ahol tényleg szükséges valamit tenni össznépi összefogással ( persze az ártérre épített házak esetében felmerül ugye, hogy tudták, hogy néha jön a Duna, plusz a lakásbiztosítás nem egy drága, de hasznos dolog- itt pozitív a hitel, mert akinek hitele van, lakásbiztosítása is kell hogy legyen-) A lakáshitel egyéni, szuverén döntés következménye. Nem kötelező, csak lehetőség. De fizetni kötelező (kellene, hogy legyen). És akkor még nem beszéltünk a hitelfedezeti biztosításról sem.
A devizás hitel forintosítása is minimum egy Hofi kabaré. Milyen árfolyamon történne meg, az eredeti hitelfelvétel árfolyamán, vagy a váltáskori árfolyamon, a váltási veszteséget ki állja. Nem védem a bankokat, de sokan elfelejtik, hogy a bank az ügyfelek által befizetett betéteket helyezi ki, kvázi az ügyfelek pénzét kockáztatja. Az , hogy a bank drága üzem-e vagy sem lehet vitatkozni, de az óvatosság szerintem érthető. Ilyenkor döntéshozóként érdemes azon gondolkozni, hogy egy rossz banki döntéssel a magánszemélyként elhelyezett pénze is bukhat a saját bankjában, ha a hitelesek nem fizetik vissza a hiteleket, a bank nem tudja a betéteseknek visszaadni a betéteiket. Minden megmentést követően valaki megkapja a számlát. Ne legyenek kétségeik, így vagy úgy az emberek fizetik ki a mentőcsomagok árát.
Elvtársak! Polgártársak! Béláim! Kinek melyik megszólítás a megfelelő, azt kellene eldönteni, mi épül? A rothadó kapitalizmust rohasztjuk éppen tovább közösen, ahol a piac a szabályozó, lehetőleg minél kevesebb állami vezérléssel (gazdasági vonalon gondolkodva, nem belekeverve szociális, és egyéb témákat) vagy mivel nem jött be, újra egy eddig ütött, megvetett formációt támasztunk fel, életet keltve a mindenki felett őrködő szocializmust .
Úgyis a RETRÓ a divat !
Ziegler Mátyás – tozsdemamor.hu
Sajnos “haladó” közgazdászok / pénzügyi szakemberek körében sokszor hallani hasonló véleményt a devizahitelekkel kapcsolatban. Nem állítom, hogy minden mondatát meg tudnám cáfolni, de azért néhány megjegyzést fűznék hozzá.
Először is az emberek egy jelentős része (remélem) tisztában volt a devizahitelek kockázatával. Talán még bele is kalkulált kisebb-nagyobb veszteséget, akár 15-20%-ot is, legrosszabb esetben, hiszen az árfolyamok változnak. DE vajon ki mondta volna meg a most okoskodók közül mondjuk 2008 januárjában, hogy éppen egy olyan összeomlás határán vagyunk, ami alapjaiban írja át az árfolyamszintekről kialakult elképzeléseket? És ha ezt előre is jelezte, vajon azt is hozzátette, hogy két évre rá a javulás első jeleit elmosva megérkezik az adósságválság is Görögországból?
Gondolom a szerző kiváló tudását kihasználva pénzzé tette mindenét, 1200 Ft-on OTP részvényt vett és 6000-en adott túl rajta. Hiszen minden kockázatot pontosan felmért, látta, hogy nem megy ez lejjebb és feljebb sem – pont ugyanúgy, ahogy azt a devizahitelek felvevőiről képzeli.
Nehéz elképzelni a kényelmesen hűtött-fűtött irodákból, hogy a magyar átlagfizetés 230.000 Ft bruttó környékén tanyázik. És ez csak az átlag, javaslom a szerző kérdezősködjön Szabolcsban, hogy ott hogyan alakulnak a dolgok.
Pedig az emberek (azok is, akik nem közgazdász szakértő menedzserek) szeretnének maguknak házat. Egy családi ház felépítése / megvásárlása vidéki kisebb városban is alsó hangon 15 millió forint. Felteszem, hogy a szülők sincsenek jó anyagi helyzetben, mondjuk nem tudnak induló támogatást nyújtani.
Mondjuk azt, hogy két, nettó 130eFt-ot kereső ember él együtt, Átlagék. Átlagék szigorú beosztással (nyaralás a szomszédban, ruha a kínaiból, stb) akár 70.000 Ft-ot is félre tudnak tenni havonta. Ebben az esetben már 214 hónap alatt összejön a 15 millió, azaz röpke 18 év alatt, amíg a szüleiknél húzzák meg magukat, hogy ne vigye el a pénzt az albérlet. Persze ezek csak nagyvonalú számítások, de talán magyarázatként szolgálnak, hogy miért mert olyan sok ember nagyot álmodni és lakáshitelt felvenni.
Lehetett volna kisebb ház, lehetett volna faluban, akkor csak 10 év kellett volna. A maradék 8 év elmegy az autóra, amivel bejárnak a városba dolgozni.
Kérem, hogy mielőtt kirohanást intézne bárki az emberek ellen, nézze meg, hogyan él az ország. És ne a Facebook-on bejelölt ismerőseit kérdezgesse, menjen kicsit tovább ennél. Én borzasztó iróniát, maró gúnyt érzek ki az ilyen cikkekből. A leckéztető hangnemet, aki majd rendre utasítja Átlagékat. Aki a szemükbe mondja, hogy a lakás, autó az neked nem jár, mert nem engedheted meg magadnak. Ennyi.
Van igazság a cikkben, csak a spekulációra reagálnék: Nem nevezném spekulációnak amikor a bankok irreálisan magasan tartott forintkamatai mellett valaki a megfizethető verziójú devizát választotta…Persze a kockázatot vállalni kell. Viszont amikor először megláttam, hogy Yenben is adnak hitelt majdnem dobtam egy hátast, mert milyen dolog egy kb 5-10 éves mélypontján lévő devizára megengedni a hitelezést? Aki ezt nem látta előre (a banki oldalon) azt le kéne csukni. A Frank és az Euro viszonylag stabilnak volt mondható, ott érhető a hitelkibocsájtás, a dollár már kényesebb téma, de Yen?
Az a kormányzat. amely a CHF történelmi csúcsán betiltja a devizahitelezést az a forint további gyengülésére spekulál? Nem most kellene devizában eladósodni? Jelen pillanatban minden magyar állampolgár nettó CHF vevő. Bravó.
Nem passzióból és felelőtlenségből, vagy rogyrázásból, hanem mert NEM VOLT MÁS LEHETŐSÉG azért kényszerültünk hitelt felvenni. Ha nem akarom a három gyerekemet albérletben felnevelni, akkor nincs más lehetőségem. A családalapítás, gyerekek, stb–nagyon nehezen kivitelezhető, ha addigra, mire összegyűjtöm a ház árát, én impotens leszek, a feleségem meg menopauzás….a keresztelőt a 80. születésnapomon tartjuk…stb.. ha el nem viszi az infláció a megtakarításaimat….úgyhogy kedves cikkíró…jó nagy marhaság sikeredett ebből a cikkből…mi lenne ha valami másról próbálkoznál cikket írni, amihez egy kicsit értesz…sőt, miért is kell neked egyáltalán cikket írni??? —amit így, vagy úgy– de a Zemberek fizetnek?????
Bálint, a lényegét fogtad meg a dolgoknak, csak másképp közelíted meg. A cikk arról szól, h azok akik hitelt vettek fel, azért választották a frankost, mert jobban akartak járni mint a forintossal. Te viszont azzal érvelsz, hogy a kispénzűek is szeretnének haladni, ezért hitelt vettek fel, és nyilván a kedvezőbbet, hisz “arra volt pénzük”. Na itt a bibi. Ugyanis a hitel az adósság akárhonnan is nézzük, és az adósság ritkán szociális természetű. A Te felvetésed inkább politikai (szociál, foglalkoztatás meg ki tudja milyen) természetű probléma és nem pénzügyi.
Ugyebár az a furcsa, hogy nem csak a pénzintézetek, hanem a politika sem ágált a devizahitelezés ellen. Nem is szabad. A hitelezés a fejlődés motorja. Csakhogy egy olyan országban ahol a polgárok zsenge pénzügyi műveltsége és tapasztalata (ez vonatkozik a pénzügyi tanácsadókra is!!!) ellenére is, az egyén lehetőségeinél kockázatosabb ügyleteket megenged a rendszer, a felelősséget nem hitel fajtájában, hanem a hitelezési gyakorlatban, a kockázatokat nem kezelő szabályozásban, szabályozó intézményrendszerben kell keresni.
Ha egy határidős ügyletet köt a befektető a tőzsdén, napról napra meg kell lennie a minimális letétnek ami az ügylet záloga. A devizahitel kockázata az árfolyamváltozás, ergo a változás mértékének megfelellő tartalékokkal is kellett volna foglakozni, azaz pl. minimális önerő mellett nem kellett volna devizahitelt folyósítani.
Persze ezeket az okosságokat érzik utólag a bankok is, politikusok is, közgazdászok tehát mindenki. Viszont a tényen nem változtat: devizahitellel kockázatot is vásárol az adós, ezt akkor is tudta amikor felvette, csak legfeljebb a bankár felejtette el felvázolni konkrét számokkal, de csoda ez amikor ilyent tud kérdezni a kedves ügyfél: és mondja csak mennyire gyengülhet 5 év múlva a forint? – Na ezt vajon ki tudja megválaszolni…
Örök szabály: abban a valutában adósodj el amiben a jövedelmedet szerzed: 1 kockázattal kevesebb.
Azoknak pedig akik azt vallják inkább hitel mint albérlet azt mondom: ez baromság, önámítás, hisz a hitellel sem nem leszel vagyonosabb, a hitelen vásárolt lakás nem a tied hanem a bankké, a lakásra folyton költeni kell, tehát az albérlet nem biztos, h a szegénység mutatója, sokkal inkább a megfontoltság jele. Az önerőt meg be kell fektetni.
Az átlag ügyfél tévedésben volt, a bank által szándékosan megtévesztve, hiszen a prudens üzleti életben a hosszútávú hitelügyleteket hosszútávú refinanszírozással szokás fedezni, nem 1 hónapossal, mint kiderült xbizonyos bankról és nem is félévessel. Egy spekuláns terméket adtak el a fogyasztónak, anélkül, hogy a fogyasztót erről és eme spekuláns termékkel járó kockázatról tájékoztatták volna. Alapvetően mégis az a gond, hogy a felelőtlen kockázatkezelésükkel és mohóságukkal és valódi kockázatvállalás kerülésével azokat is bedöntögetik, akik még fizetni tudtak. Plusz a válságról, azt kell mondanom neked, hogy a válság előtt egy hónappal sem látták a magyar pénzintézetek a válságot és akiknek lett is volna okuk azt gondolni, hogy ez bekövetkezhet, azok sem hitték, hogy mindez Magyarországot eléri. Oka, az ugrópuma gazdaságpolitikai kommunikáció, a válság és a lehetséges csőd akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a kutyának sem kellett a magyar kincstárjegy és erőteljesen úgy tűnt, hogy már a következő heti államszámlákat sem lesz miből fizetni. Azt állítod, hogy erről tudni kellett volna egy átlag ügyfélnek?! Vagy a többi demagóg szöveg, minek adósodik el az átlag ügyfél 20-30 évre, mert mit tudhatja mi lesz 20 év múlva? Baszki, azt sem tudom, mi lesz holnap, lehet, hogy a fejemre esik a közmondásos féltégla, vagy a tiédre, vagy kit tudja, de attól még élni kell. Nem is merek egyetlen olyan svájci frank hitelest sem, aki ne egy lakásra, egy panelra vagy egy 40-50nmes kislakásra vett volna fel hitelt, hanem plazmatévére. És bár nagyon sajnálod a hitelfelvevőket, de szerinted meg kell érteni, hogy a szegény bankbetétesek elveszthetik a betétüket egy rossz bank döntéssel. A kedves posztolónak és a hozzá hasonlóaknak szintén meg kell érteniük, hogy a betéttulajdonos sem egy egy védett állatfaj, normális országokban ugyanúgy kockázatvállaló a pénzintézet kiválasztásában, mint a hitelfelvevő. Normális bankrendszerekben kockázatot vállal a bank, a betétesés, a hiteles. Bármelyik bukhat. Ha felelőtlen üzletpolitikát folytató pénzintézetbe viszem a pénzem, elbukhatom, ha bankként felelőtlen üzletpolitikát folytatok, csődbe mehetek, ha rossz pénzintézetnek leszek részvényese, részvényesként bukhatom a pénzem, ha rossz hitelt választok, bukhatok. Jelenleg Magyarországon bank nem mehet csődbe, részvényes lehetőleg ne bukjon, betétes pénzt ne veszítsen, bukjon a hiteles, vigye el az egész rendszer kockázatát, hisz ő van kiszolgáltatott helyzetben. Nyilván ha nem így lenne, nem folyamodott volna hitelért, vagy ha átvágták, azonnal visszafizette volna, oszt jónapot. Jelenleg az történik, hogy kiszolgáltatott helyzetben levőkkel fizettetik meg a cechet, csak a kedves posztoló elfelejti, hogy nagy részük bizony adófizető, dolgozó jópolgár. Ha meg épp munkanélküli, beteg etc, akkor is sokat, nagyon sokat fizetett már be ennek az országnak a működtetésére.
Egyébként magam is állami támogatású forint hitelt vettem volna fel, ha tudtam volna, de a feltételei ugye eléggé behatároltak voltak. Top 7%os legtöbbet adózó polgárként örömmel tölt el azonban, hogy támogathattam adómból szerencsés forinthiteles honpolgárainkat. Ugyanígy örömmel tölt el, hogy országunkban rajtam kívül még 4 állampolgárt is eltarthatok a saját családomon felül, egyedállóként. (…és nem, nem kapok semmiféle támogatást a 12600 huf családi pótlékon felül.) Örülök, hogy támogathattam a távfűtéses rászorulókat, a nagycsaládosokat, a gázártámogatottakat, és még ki tudja kit. Örülök, hogy az adómból megtámogatták (az én bankom kapott, valóban) a bankom és örülök, hogy mindezt a válság röpke másfél évében még vissza is tudta fizetni. Örülök, hogy ezalatt az idő alatt minden idők legnagyobb nyereségét is hozni tudta nevezett bank, negyedévről negyedévre egyre jobbat. Örülök, hogy 2 éve vagyok devizahiteles és a sokat emlegetett árfolyam nyereségből egy grandot nem realizáltam. Viszont a törlesztőrészletem svájci frankban a szerződés megkötése után 6 hónappal 54%-kal nőtt, a féléves kedvezményes periódus lejárta után ígért törlesztőrészlethez képest pedig 40%-kal. A CHF kamata 6,05 kedvezményes kezdőről, 7,3 futamidő szerinti kamatról 9,3 %-ra. És ez immáron másfél éve ennyi is – a félszázalékos CHF kamatok korában. Az országkockázati kamat csak 2009 február-márciusa között volt 5 % körül, aztán meredeken csökkent. 50%-os árfolyam különbség még belefért volna…, de ilyen kamatemelés?
Mindezen túl, palotát, plazmatévét, terepjárót vettem-e? Nem, csak egy 2,5 szobás panelt, nincs autóm, nincs lapostévém, és drága bútorom sem. A hitelemen a befektetett összeggel plusz a zsebemből jogtalanul kivett évi extra kamatként (!) felszámolt immáron másfél millióra rúgó összeggel együtt cca 6-7 milliót buktam. A tőketartozás árfolyam vesztesége ezenfelül…
Én vagyok az átlagon felüli költekező… Az akiről beszélnek, hogy ne az én adómból, meg a hülye devizahiteles, meg a továbbnyújtózkodó, etc. Ja, és hogy miért nem jó albérletben, albérletezzen 10 évig, akinek két mamája van, a végén még egy kis gyerekkel. Ja, hogy minek szültem, legalább egyet akartam, a futamidő elején még házasságban, mielőtt kifutok az időből. Ja, és hogy előtte miért nem spóroltam, tán azért , mert albérletet és egyetemet fizettem, de még így is volt megtakarításom. ( Ez már nincs, az elmúlt másfél évben feléltem.) Miért tanultam, dolgoztam? Mert azt gondoltam, ha dolgozom, tanulok, nem a sült galambra várok, akkor boldogulhatok… Nem, nem boldogulhatok…
Hát azt mondták, el lehet innen menni… Lehet valóban ezt kellene tennem, az engem szidó ingyen önkormányzattól megvett lakásban lakó, meg a minimálbéres villalakó vállalkozó, meg az adóforintjaimból megtámogatott állami támogatású forinthiteles, meg a többi támogatott, szóval ők mind tartsák el az én adómból élő eddigi plusz 4 főt, én pedig szépen kivándorolok egy olyan országba, ahol a tudás, a munka érték, a fizetésem nem arra van, hogy a bankok és szolgáltatók sorban álljanak érte hó elején nekem ennivalóra se hagyva, ismerik a tisztességes üzlet fogalmát, ahol lehet évtizedekre tervezni, nem félévre sem, ahol a húzó lovat nem agyonütik, hanem azért etetik is… Ahol egy pénzintézet nem tehet másfél év alatt 20 évnyi munkát, életet semmivé, miközben minden idők rekordnyereségét éri el… A többi szolgáltatóról ne is beszéljünk. És kedves posztíró, ebben az országban én eddig még mindig és mindenért csak fizettem, támogatást nem kaptam. Én lennék ugyanis a magyar középosztály, diplomás középvezető, magas fizetéssel (bocs csak Mo-on, külföldön ugye ennyiért pultosnak sem mennek el, tudom, mert csináltam külföldön), panellakó, autó és lcd tévé nélkül. Nem, nem kertvárosi 500nm-es házban lakunk, mint amerikai sorstársaink, nincs 3 dzsipünk, és nem lehet 3 gyerekünk.. Nem járunk a Maldív-szigetekre se, a Balatonra se nagyon. Ha bedől a hitelünk, mi hiába veszítjük el a lakásunk, amerikai sorstárainkkal ellentétben továbbra is adós rabszolgák maradunk, kb majdnem az eredetileg felvett tőke összegével. Amerikai sorstársainkkal ellentétben mi ismerjük az egyoldalú szerződéseket, és nincs is módunk más milyet kötni. És ha netán megmentenek, buktuk az elmúlt 20 évben összeszedett soványka vagyonkánkat, ha(!) nyugdíjasok leszünk továbbdolgozhatunk majd, hogy kifizethessük az albérletet és miután kajára alig telik immáron biztos, hogy továbbra is olyan felelőtlen állampolgárok leszünk, hogy a havi többszázezernyi járulék és adó mellett már nincs pénzünk a bármikor csődbe vihető önkéntes nyugdíjpénztárba is ön-gondoskodni. Egyébként megmentésünk költségét már jó sokszor letejeltük az államhatalomnak és nem ingyen laknák, hanem jó piaci bérleti díjért, azaz fizetünk tovább mint a katonatiszt, csak a futamidő végén nem a miénk lesz a kéró, azért a havi összegért, melyre egyébként a bankkal eredetileg szerződtünk. A bank meg már amúgy is megkereste a kihelyezett tőke 30%! a 30 éves futamidő első két évében. Ha nyomott áron is veszi meg az ingatlant tőle az állam, akkor is már nullán lesz. Megszabadul a rossz hiteltől az állam kontóján, amit az állam bérleti díjban a szerencsétlentől élete végéig szépen beszed bérleti díjként, így az államnak idővel lesz egy ingyen lakása, szépen kipuceválva, hisz fillérekért romokba adta el, mi meg millikórt csilli-villin felújítottuk. A bank pumpolja tovább azokat, akik menteni akarják a lakásukba fektetett milliókat, hogy életük végére legyen egy odu, ahol már csak a horror rezsit kell fizetni a fennmaradásért. Csak hogy tisztán láss, kedves posztoló, a megmentett devizahitelesek dolgában is. Egyébként mondjam e még kedves posztoló, hogy az én kedves pénzintézetem a CHF-ben, kihelyezett tőke 3X-át szeretné megkeresni rajtam válság címén, a kihelyezett forint tőke 5X-ét! El tudsz képzelni ekkora irdatlan összeget?!
Mindez mire volt jó? Immáron csak annyi pénzt tartok bankban, amennyit muszáj, a többi cihalakó, valamennyit valutában, a gyerekemet arra tanítom, hogy bankhoz soha, én magam is, ha egyszer bármi módon megszabadulok tőlük, soha többé nem üzletek velük a muszájon felül. Hajlandó vagyok 20 év után az abszolút nulláról kezdeni az életem, de sorry, abban sem bank, sem társadalmi szolidaritás, sem alkalmazotti lét nem szerepel. Ezek azok az üzleti és társadalmi felelősségvállalást érintő értékekben okozott károk, melyet becses pénzintézeteink és előző, a bankok túlkapásait kontroll nélkül hagyó kormányunk okozott.
Hosszú, kedves fenti posztoló, szinte egy új poszt, de unom már a sok rinyát, miközben húzom az igát. A szöveged demagóg és semmit sem tudsz az átlag devizahitelesről. A bankok szándékos megtévesztése viszont nagyon is valós, sehol nem írták le, sehol nem mondták el, semmilyen szerződésben nem szerepel, hogy hosszútávú hitelügyleteket rövidtávú spekulációs ügyletekkel fedeznek. Plusz, a chf hitelkamatok 9-11% között vannak máig is. Csodálatos bankjaink adhattak volna egy évnyi levegő vételt, nem adtak, feléltük tartalékainkat, sajna a következő svájci frank válságra nem jut. Vigyék a panelt, én meg elmegyek egy jobb országba és kezdek új életet, le vannak ezek sz..va.
Végre valaki leírja ezt így. Aki meg nyavalyog az valószínűleg szintén frankhiteles. Én nem spekulánsnak, hanem ostobának hívom azokat az embereket, akik úgy vettek fel frank hitelt, hogy nem számoltak ilyen mértékű árfolyam változással. Ugyanolyan ostoba, mint aki elhitte, hogy Mo-nak van pénze a Meggyfa 100 napos programjára. Az egész deviza hitelezést neki köszönhetjük, mert bökte a csőrét a Viktor-hitel, ami még Ft volt. Végre valaki bedobta a köztudatba a hitel fogalmát, de mire belelendültek volna az emberek, Meggyfa barátunk visszaszívta a kedvező Viktor-hitelt. Mi maradt banknak, Átlagéknak? A frank hitel. A kockázatok felett meg behunyták a szemüket, nem akartak tudni róla. Nekem volt ismerősöm, aki azzal magyarázta a frank hitelét, hogy annak 30 éve alig változozz az árfolyama. Most meg igen. Szóval mielőtt várnánk a nagy testvért (ala kommunizmus) azelőtt gondolkozzunk el, hogy ki is volt a strucc.
És ha mindenkinek, vagy senkinek nincs igaza egyszerre?
A deviza alapú hitelfelvételhez kellett a bank, a hitelfelvevő, és az állami felügyelet(?), ami ezt engedte. Együtt nem értettek hozzá, vagy együtt nem gondoltak a következményekre.
A devizahitelezés pontosan olyan, mint minden más az országban:
ismét megpróbáltunk az erdőn keresztül, a légvonalnál is rövidebb úton célba érni.
(A viccet most nem mesélem el, biztos megtalálható a neten.)
Csakhogy ilyen nincs. A hitelek terén sem. És az élet más területein sem.
Viszont van olyan, hogy “Járni, jár, de nem jut.”
Ki kell nyíltan mondani, hogy nem engedhette volna meg magának annyi ember, hogy lakást vegyen, autót vegyen, nyaralni menjen jelzálog alapú SZABADFELHASZNÁLÁSÚ hitelből stb.
Lássuk be, messze nem vagyunk olyan gazdagok, mint amilyennek mutatjuk magunkat.
Itt az ideje ügyeskedés helyett stabil alapokon felépíteni a jövőnket, vagyonunkat.
Egyenként és közösen.
Nincs az a nagyhatalmú bank, amelyik hitelfelvételre kényszeríthet bárkit, aki azt nem akarja felvenni!
Spekuláltak a devizahitelesek, a cikk lényegi elemeivel egyetértek. Kutatták a „jó” helyeket amikor felvették a devizakölcsönöket. Többségük nagyobb lakást, vagy két számmal nagyobb autót vásárolt magának, mint helyzete megengedte volna. Akkor mosolyogtak amikor 240-250 Ft-on törlesztették pl. az Eurokölcsönt, pedig akkor is 282,34 Ft volt az Euro középárfolyam. És ha el is törölték hivatalosan a plusz-mínusz 15%-os ársávokat, azért mégis ebben mozog továbbra is az euroforint. Benne van a pakliban a 324 Ft is. (A CHF kicsit még ráerősödött, de hát a bankok is spekulálnak.) Már most sírnak sokan, amikor „csak” piaci középárfolyamon kell törleszteni? Ezek az adósok nyilvánvalóan túlvállalták magukat és felelőtlenségük bajba sodorja az egész társadalmat.
Három tanácsom van részükre: fizetni, fizetni, fizetni! Különben megtörténhet, hogy bedöntik a bankokat, konszolidálni kell őket és a fizető valaki „a minden állampolgár” lesz a végén. Az is fizeti mások kapzsiságát magasabb ÁFA, adó formájában, akinek semmilyen adóssága nincsen.
Egy pár megjegyzés a cikkhez:
1. A bankok nem a betétesek pénzéből, hanem swapokon keresztül Svájcból vontak be forrást a svájci frank hitelezésre.
2. A verseny is a devizahitelezést segítette, ami azok az osztrák bankok (Erste, Raiffeisen) indították el, akik Auztriában is sok lakosnak adták svájci frank hiteleiket. Ehez csatlakoztak a többi külföldi tulajdonú bank (Unicredit, CIB, MKB, BB), majd végül a verseny miatt kényszerült beszállni OTP is. Neki alapvetően sok olcsó forint forrása volt és van, amit olcsóbban adott a versenytársainál, amit ők a devizahitelekkel ellensúlyoztak. (Információim szerint, amikor még Spéder Zoltán volt az operatív vezető az OTP-nél, ő ellenezte a svájci frank hitelezést, azon a za alapon, hogy mi közünk nekünk Svájchoz (az EU-hoz sokkal több, külkereskedelmünk 60-70%-a velük bonyolódik). Amikor elkezdődött a jenhitelezés is, az nála is kiverte a biztosítékot, lemondott, és eladta OTP részesedését 10000 felett.).
3. Hibás az állam is, mert nem olyan gazdaságpolitikát folytatott, amivel alacsonyabbak lehetettek volna a hitelkamatok. Plusz nem szabályozási hibát is vétett.
4. Az emberek abban hibásak, hogy nem megfelelően mérték fel lehetőségeiket.
esperes: a fejlődés motorja nem a hitelezés, hanem a technológiai fejlődés, a termelékenységnövekedés és esetleg a népességgyarapodás. A hitelezés csak feldata elősegíteni a gazdasági gyarapodást.
Kedves “mérges vagyok” tökéletesen megértem a helyzetedet. Azon gondolkoztál-e, hogy ki “kényszerített” hogy devizahitelt vegyél fel? Én speciel 8 éve albérletben lakom, 90 ezret fizetek cakundpakk, nem kevés, sokan mondják hülye vagy ennyi pénzen hitelt is tudnál fizetni és a végén tied a lakás, csakhogy én úgy gondoltam mindig is, az albérletre “kidobott” pénz az élet költsége, és ha nem bírom fizetni akkor megyek egy kisebbe, olcsóbba, míg a hitelt azt fizetni kell, attól nem szabadulok könnyen. Majd akkor veszek lakást, ha kp-ban ki tudom fizetni, addig meg gyűjtögetek, befektetem azt a pusz keveset.
Ne hidd, hogy más országban könnyebb. Kurvára nem. Persze sokan mondják, igen, csakhogy a fizetések is mások ott, abból ki lehet gazdálkodni. Na igen. Voltam kinn Londonban, a saját bőrömön éreztem, h nem teljesen kóser azért a dolog. Minden szutyok melóba bele kell kapaszkodni, hogy ki tudd fizetni azt a lyukat ahol laksz.
Magyarországon is lehet boldogulni, igaz nem könnyű, de lehet. Erre is jó az albérlet: nem vagy röghözkötve, ha itt nincs meló, megyek máshová.
Sokmindenkit lehet hibáztatni a kialakult helyzetért, de leginkább a túlvállalás az oka a sok bedőlt hitelnek, szerintem.
Albérlet és megfontoltság? Nem haragudj, de ezt nem hagyhatom szó nélkül.
Tehát szerinted az okos döntés, hogy ma Magyarországon bevállalni azt, hogy egy feketén működtetett bérlői rendszerben éljünk le egy életet? Oda szülni gyerekeket, és majd a nyugdíjból is azt fizetni? (Abból a nyugdíjból, ami addigra nem is lesz.)
A közben befektetett önerőt meg vajon nem viszi el egy világgazdasági válság?
Ha egy családban kiesik egy kereső, akkor hosszú távon tökmindegy, hogy hitel vagy albérlet…
Tisztelt hozzászólók, köszönöm a reagálásukat a cikkel kapcsolatban. Ha megengedik lenne egy-két észrevételem azzal kapcsolatban, amit írtak.
Tisztelt Végh Bálint,
nagy valószínűséggel senki nem gondolta 2008 januárjában, hogy ekkora omlás következik a világban. Egy hitelfelvételnél, ráadásul ami akár 20-25 évre adóssá teszi az embert, nagy meggondolást igényel. Senki nem lát előre ilyen hosszú távra. Pont ez miatt lényeges hogy minél kiszámíthatóbbak legyenek a feltételek. Ennek a forinthitel felel meg a legjobban, hiszen a hitelfelvevők döntő része forintban jut a bevételeihez. A törlesztőrészletek hosszú távon kalkulálhatóak, a családi költségvetésben fixen betervezhetőek. ( Persze jegybanki kamatváltozásnál itt is történhet változás, de mivel a jegybanki alapkamat a lakáshitelboom óta inkább csökkenő tendenciát mutat ez kevéssé jelent többletkockázatot.)
Az otp részvényvásárlása egy befektetési lehetőség, akkor ha van megtakarítása az embernek. Nem összehasonlítható egy hitelfelvételi döntéssel. Egy részvényvásárlásnál nem a minimum és maximum megtalálása a cél, hanem valami benchmark-nál nagyobb hozam elérése adott idő alatt. ( pl. 1 év alatt dkj-nél nagyobb hozam elérése otp részvénnyel)
Ha figyelmesen elolvasta a cikket, a téma megközelítése gazdasági oldalról történt, nem szociális oldalról. Ahogy Szabolcsban is vannak jobban-rosszabbul keresők, ez az ország összes megyéjére igaz, és ne felejtse el a lakásárak is jelentős szórást mutatnak pl. Baktalórántháza, Szeged, Pécs, Alsómocsolád és Budapest XII. kerülete között. Figyelmes olvasással arra is rájöhetett volna, hogy nekem semmi, de semmi bajom nincs azzal, hogy valaki lakáshitelt vesz fel. A cikk nem is erről szól, hanem arról, miért olyat vett fel amilyet felvett valaki. És nem vagyok rajta a Facebook-on, és hasonló virtuális közösségi portálokon. Szerintem nem utasítottam rendre Átlagékat, és nem írtam azt, hogy “neked nem jár autó, lakás stb. ” A cikk mondandója igazából az, hogy ha valaki saját választása szerint dönt arról, hogy bizonyos feltételek alapján a rendelkezésre álló hitelek közül Ő melyiket választja, utána döntésének kedvező avagy kedvezőtlen kockázatát nem tudja, ne akarja továbbhárítani, mert nincs hova.
Tisztelt Bofi,
kicsit félreolvasta a cikket. Ha hitelfelevőként megbántottam volna a cikkel, elnézést kérek érte. Ahogy az előbb írtam a cikk nem a hitelfelvétel ellen ágál,erről szó sincs a cikkben, hanem arra akar rávilágítani, hogy amikor valaki devizában felvette a hitelt, kezdetben sokkal jobban járt, akkor nem siránkozott, hanem örült, hogy kevesebbet fizet, ” milyen jól jártam, hogy nem a hülye forintosat vettem fel”. Most meg rosszabbul jár mint a forinthiteles. Ennyi az egész. A döntés joga és felelőssége az egyéné. Aki kurvának áll, ne sírjon ha b…..k. Kicsit közhelyes, de sajnos teljesen igaz. A hitel a gazdaság egy természetes eszköze, miért ne lehetne élni vele? De az már persze nem mindegy, melyik hitelt veszi fel valaki, főleg nagyon hosszú időre. A cikkemet nem a Zemberek fizetik, mert ingyen írom. Közgazdászként a véleményemet írtam le, mert kicsit untam már a sok devizahiteles sírdogálását, hogy most milyen rossz nekik, miközben évekig sokkal jobban jártak a forinthiteleseknél, és akkor mindenki hallgatott, mint a hal. Akár a forinthitel és a devizahitel közötti pozitív különbséget félre lehetett volna tenni rosszabb időkre, amikor majd nem lesz jobb a devizahitel a forintnál. A hitel legyen forintos, devizás, minden család számára jelentős kiadás, hiszen ha lenne elegendő megtakarítása, valószínüleg nem venne fel hitelt. Ezért kell a lehetőségekhez képest az adott időszak ismereteinek mérlegelésével legjobb döntést meghozni a hitelfelvételekor, figyelembe véve annak hatását a futamidő egészére.
Tisztelettel, Ziegler Mátyás
Az az érv általában nem hangzik el, hogy a frankhitelek felvevőinek jelentős része államilag deklarált euró-bevezetési céldátumok ismeretében vette fel a hitelét, amely határidők jó részén már régen túl vagyunk. Azaz a 20-25 éves hitelek felvételekor arra azért lehetett számítani, hogy kb. mostanáig kell egyáltalán a CHF/HUF árfolyammal foglalkozni, utána pedig már benne leszünk a nagy árstabilitásban, EUR-ban kapjuk a fizetésünket és legfeljebb az EUR árfolyama miatt kellhet izgulni, ami – most azértm látszik – persze szintén elmozdulhat a franktól. Bár nagyon nagy elmozdulások ott azért talán nem láthatók előre.
Én úgy tapasztalom, lakásvásárlásra felvett jelzáloghitel az, amit végső soron az utolsó lehetőségük határáig bróbálnak megfizetni a devizahitelesek. A kocsi, a motor mehet vissza, tán még a családi arany is. De a lakás az nem, az az utolsó vagyonuk. Így mikor már azt sem tudják fizetni, addigra már túl vannak egy csomó pfonon, tán végrehajtón, megszégyenülésen, létbizonytalanságot éreznek, meg némi igazságtalanságot, látva banki eredményeket.
Azt az egyszerű kérdést kellett volna a hitelszerződések előkészítésekor feltenni a Zembereknek, hogy
- Havi ennyi belefér?
- Igen.
- Oké. És tegyük fel, hogy a sáv tetején ennyi meg ennyi lesz a CHF árfolyama, ennyi az mostani kamattal számolva azt jelenti, hogy a havi törlesztője ennyi meg ennyi lenne. Az is belefér?
És hát itt dőlt volna el sok minden. De bank ilyet nem kérdezett, mert nem volt érdekelt, az állam ilyen tájékoztatást nem írt elő, a Zemberek meg nem is votak rá kíváncsiak. (Ugyan, már sokaknak a nevük leírása gondot jelent, nemhogy a szerződés értelemzése…) Hát szóval ez egy olyan helyzet, ahol mindenki mulasztott, állam, adós, bank egyaránt.
Szerintem egyébként, ha nem jönnek be ilyen kedvező feltételű hitelek (nem csak deviza, hanem a kamattámogatott forint is) valószínűleg az ingatlan árak sem nőttek volna ilyen mértékben, ergo a kevesebb de drágább piaci kamatozású forint hitellel is kb ugyanott lehettünk volna.
Majdnem mindenkinek igaza van.
1; A bankok jelezték, hogy lehet árfolyam ingadozás, ezzel minden épeszű ember számolt, és ezért nem is zajonghat, de arról egy árva szó sem volt, hogy a havi 500 CHF-em, mindenféle hivatkozással 560 CHF-re tornásszák, mivel, hogy így a CHF árfolyatbiztosítás, megy úgy az egyre több bedőlő hitel, meg a nemzetközi helyzet, meg a hangyák vándorlása…
2; A helyzetet három szereplő okozta a magyar állam, a magyar bankok, a magyar hitelfelvevők (valójában négy, de a világgazdaságot nem igazán tudjuk befolyásolni), tehát a helyrehozásból is illene mindenkinek kivenni a részét, az arányokon természetesen lehet vitatkozni, de az igazságérzetem ezt diktálná (a jog pedig nem).
3; Aki CHF/EUR hitelt vett fel valószínűleg még mindig jobb helyzetben van, mintha ugyan akkor HUF-ban vette volna fel, csak nem úgy érzi. Az, hogy most a forintkamatok ilyen alacsonyak, csak pillanatnyi állapot, ha elszáll a forint, a jegybank megint simán viszi az alapkamatot az egekbe, és akkor a forintkamatok is szárnyalni fognak.
4; Ha felvetted a hitelt azt vissza kell fizetni. De megítélésem szerint nagyon nem szép dolog a már az egyirányú utcába (fizetni kell) kényszerített embereket, újabb sarcokkal, a bank még nagyobb nyereségessége miatt terhelni, mert azért a magyar bankok elég szép nyereséggel büszkélkedhetnek. Az a törvényi,hogyha nem tetszik a bank módosítása, egyéb költségektől mentesen felmondhatod, vagy átmehetsz másik bankhoz, ez kérem egy vicc, ki csengeti ki kp-ban a hátralévő 5-10 millát, vagy talál 30 nap alatt másik garantáltan megakapott hitelt…
5; A megoldást nem tudom, de egy tisztességesebb (állami, banki, hitelfelvevői) hozzáállás szerintem sokat segítene…
Így van, meg kéne említeni azt is, hogy az elmőlt évtizedben az ingatlanárak emelkedtek egy jó nagyot, köszönhetően az államilag támogatott hitelektől megugró keresletnek.
Amikor albérletet kerestem 2004 körül, találkoztam olyan (kopasz, “kisportolt testalkatú”) tulajdonossal is, akinek két kiadó lakása volt ugyanabban az újonnan épített házban.
Ha jól emlékszem, 2000 körül még 10-12 millió forint volt nagyjából egy ilyen, 45-55 négyzetméteres új lakás, ma meg 18-30 (utóbbi mondjuk az egyébként abszurd “luxus” lakóparkokban).
A devizahiteleket aztán pont azért hozták be, és azért hunyt szemet felette az állami felügyelet, mert az elszállt jegybanki kamat mellett a magasabb lakásárakat senki nem tudta volna támogatás nélküli forinthitelből megvásárolni.
És igenis hangsúlyozni kell, hogy a bankok a válság ellenére is kiemelkedő nyereséget érnek el ezeken a hiteleken, a kamatok egyoldalú és indokolhatatlan megemelésével.
Ezért emelkedtek a törlesztőrészletek az árfolyam romlását MEGHALADÓ mértékben. Muszáj ezt kiemelnem, mert olyan kockázat, amire EGYÁLTALÁN nem lehetett felkészülni.
Érdekes módon egyetlen önjelölt megmondóblogger sem szokott kitérni erre, pedig egy 15-20%-os árfolyamingadozáshoz képest sokkal súlyosabban érinti az adóst.
Egy 20 éves futamidejű hitelnél EGYETLEN százalékpontnyi kamatemelés is valami 20%-al emeli meg a visszafizetendő tartozást; két százalékos emelés már majdnem másfélszerezi. És csak erre jön aztán a megemelkedett árfolyam miatti szorzó. Aki 25 évre vett fel hitelt az most két-két és félszer annyit fizethet vissza.
Ez gyakorlatilag rablás szerintem, és valamire való jogállamban büntetni kellene.
Mondjuk most az OTP csökkentette a kamatait, és talán idővel a többi bank is követi; ha van valami, amivel érdemben könnyíteni lehetne a devizahitelesek helyzetén az átváltások meg állami beavatkozások helyett, az pont ennek a kikénszerítése lenne. Persze az állam ehelyett inkább részt kér a beszedett pénzből, a bankadó formájában, még vagy három évig – szóval előre láthatóan ennyi ideig is eltarthat a frank- és euróhiteles rétegek kálváriája.
Szóval aki devizában adósodott el, azt most szégyentelenül kizsákmányolják; sőt, a jól fizető adósokon szedik be a bedőlt hiteleken elszenvedett veszteségeket is. Ezek után teljes joggal háborodik fel, ha minden egységsugaró bloggert arról lát szónokolni, hogy márpedig ők spekuláltak és most viseljék a következményeket. Ez tájékozatlanságról és mérhetetlen cinizmusról árulkodik…
esperes,
néhány dolog elkerülte a figyelmed: én is éltem külföldön és boldogultam, sőt külföldön (is) bérlakásban laktam. Más külföldön bérlakásban lakni és más itthon.
Szüleimnek anno forinthitelük volt, nekik meg konkrétan épp megnégyszereződött a törlesztőrészletük, amikor az OTP kamatot emelt. Azért választottam a svájci frankot mert időtlen idők óta alacsony a kamata. Álmomban sem gondoltam volna, hogy fél év múlva 55%-kal emeli a bank a kamatot, 9,3%-ra. Szerinted 3,5 százalékpont milyen horror emelkedés? Akkor, amikor a CHF alapkamat 0,25%! A kettő között 9,05% van! Ez bank és a közvetítő bank haszna! És ez már a válság elejétől így van. Ugye nem gondolod, hogy ez így rendben van? Mert akkor tényleg végtelenül cinikus vagy.
Az is lekerülte a figyelmed, hogy albérletben is éltem 10 évig. Csak amikor eladják az albérletet a fejed felül és egy kisgyerekkel kell költöznöd és izgulni találsz e olyan újabb albérletet, ami elég közel van az ovihoz, hogy bejuss a munkahelyedre, necces. Egy iskoláskorúval meg végleg nem játszik ilyet az ember, hogy egyik nap innen megyünk, másik nap onnan, harmadik nap meg ki tudja honnan.
A szüleimnek forinthitele volt, megszívták, nekem deviza, én is megszívtam. Tanulság? Mindenki vonja le magának. Én magam arra jutottam, hogy ha 20 éven belül kifoszthatták a bankok a szüleim, aztán kifoszthattak engem, akkor ez az ország nem értem, hanem a bankokért van. Én keresek egy olyat, ami értem van.
Egyetértek az előttem szólóval. Én is devizahiteles vagyok, nekünk jelenleg “csak” egy rossz befektetés az ingatlanunk 2006-os megvásárlása csúcs-ingatlanárakon, amit tulajdonképpen ma az akkori önerőnkből meg tudnánk venni. De sajnálom azokat, akiket kilakoltatnak, pl. a szomszédunkat, 2 gyerekkel. Mivel nem tudtak hova menni, a gyerekek mentek állami gondozásba, az anyuka meg a hajléktalan szállóra, pedig van munkája, csak az árverés után fennmaradó adósságok törlesztése mellett (az árverésből befolyt pénz nem fedezte a lakás megvásárlásának jelzálogát), már nem tud albérletet sem fizetni és persze, majd egyszer ismét szeretne saját lakásba költözni, hogy a gyerekek visszatérhessenek hozzá.
Igen a kamatok emelése is nagyon súlyosan megemeli a törlesztőrészleteket. Arról se feledkezzünk meg, hogy átmenetileg nem csak a devizahitelek kamatát emelték meg, hanem a forinthitelek kamatát is, amikor a jegybank emelte a kamatokat, hogy ellenálljon a forint árfolyam összeomlásának. Tehát a forinthitelesek is nehéz helyzetbe kerültek. Mai napig nem tértek vissza a forinthitel kamatok a válság előtti szintekre, ha jól emlékszem a 2006-os kondíciókra.
Közgazdaságilag nem felelőtlenség hitelt felvenni, hiszen egy jövőbeli fogyasztást a jelenben lépsz meg jővőbeli jövedelmeid terhére. Mi jelenleg közel dupla törlesztőrészletet fizetünk egy 2%-os kamatemelés (4%-ról 6%-ra) és a 160 Ft-on felvett hitel 220 Ft-os árfolyam melletti törlesztésével. Ez havi 70 ezer forint plusz kiadást jelent. És inkább fizetném ezt adóba az államnak, hogy a szociális hálót, egészségügyet és oktatást fenn tudják tartani, mint a bankoknak extrapforitra.
És ezzel a havi 70 ezerrel kevesebb a fogyasztásunk is. Nehéz lesz újra gazdasági növekedést generálni, ahol a hiteltörlesztés ilyen mértékű megemelkedése a fogyasztás elől veszi el a pénzt. És még ezen felül is minden fillért igyekszünk megtakarítani, hogy egy kedvező árfolyam esetén azonnal be tudjunk törleszteni és megszabadulni a banktól. És soha még egyszer a környékére sem menni, legalábbis hitelért.
Igen nem kötelező hitelt felvenni, senki sem kényszerített minket rá, tudtuk, úgy irtuk alá a szerződést, hogy világos volt, a bank bármikor egyoldalúan módosithatja a szerződés feltételeit – amit meg is tett – előtörlesztési dij bevezetésével, kamatok és a kezelési ktg emelésével. Tudtuk, hogy van árfolyamkockázat, hogy nyerhetünk, de veszithetünk is a változásán, de nem gondoltuk, hogy ez előjeltől függetlenül egy kiszámitható, stabil környezetben a 30%-ot meghaladhatja. Mert ugye ez volt 2006-ban. A pannon puma.
OFF ON
Idézet a cikkből: “hellén devizához” – az a drachma (volt).
A svájci frank az: helvét deviza
OFF OFF