Hogy kerül a csizma az asztalra? Mit keres egy pénzügyi blogban konyhai próbálkozást taglaló bejegyzés? Nos, bevallom, e rendkívüli posztot páromnak köszönhetem, az ő gasztronómiai fogékonysága, a kávé iránti végtelen lelkesedése vitt rá, hogy készítsek desszertet Dolce Vita szülinapi partijára. Én, kérem megtettem.

Az ünnepelt valami kávés meglepit vár, így a téma azonnal kínálta, hogy az egyik bolti kedvencemet a Pocket Coffee -t készítsem el házilag. A bolti verzió is nagyon klassz, de a saját készítésű csokis édesség lényegesen többet tud állítom.
A csokoládékészítménnyel való foglalatosság az nem is igazán gasztronómia, hanem inkább a kézművesség. A kézművesség pedig igazán közel áll hozzám. Ráadásul rég hiányzott már ennyire, hogy a konyhával együtt nyakig csokoládés legyek. A családomnak kevésbé.

Még mielőtt összecsokiználak teljesen benneteket, tegyük először helyre, elmélkedjünk kicsit, hogy a házi pokit kofí  miét több egy kávés pralinénál? Mert szerintem több, mindenképpen. Egyrészt az élvezeti értékén felül a vele való bíbelődés egy kellemes időtöltés, és egy jó nagy adag busszúság. Maga a munka a csokoládé személyiséggel való felruházása. A töltelékkel való játékkal meghatározzuk a bonbonunk lényegét, értelmet, funkciót adunk neki, saját identitással ruházzuk fel a kis csokidarabkát.
Mit zagyválok itt össze? Na, figyelj!
Képzeld e, hogy az egyik percben egy fenséges selymes (tojáslikőrös) bécsi esspresszóról álmodozol, behunyt szemmel élvezed az olvadó tejcsoki és a krémes kávé fenséges elegyét, a másik pillanatban szertefoszlik az idilli nyugalom és a sürgős teendőd miatt azonnal szükséged támad egy energiatöltetre, egy életmentő koffein bombára. Mondd csak, hogyan oldanád meg mindezt egy percen belül, ha nem úgy, hogy szükség szerint előrántod a zsebedből a megfelelő előre csomagolt alkalomhoz illő kávét? Na pont ez az amit a házi pokit kofí – nevezzük zsebkávénak - adhat neked!
Ezen gondolkozz el egy keveset és cselekdj! Én is ezt tettem.

Ha kellően meggyőztelek, hogy szükséged van házi zsebkávéra, akkor nem kell mást tenned, mint néhány tábla jó minőségű csokoládéval a hónod alatt elvonulsz egy kis konyhai magányba. Tegyél fogadalmat, hogy végtelen türelemmel viseled a célod felé való lassú haladást, és nem fogsz káromkodni, sőt áldod a percet, hogy hallgattál rám. Végtére is az embernek legyen tartása a nehéz pillanatokban, nemdebár? 
A hozzávalókon túl, amelyeket alább részletezek, egy szilikonos bonbon sablonra lesz szükséged főleg. Itt álljunk meg egy pillanatra! Amikor az eszközt használatba vettem, azon elmélkedtem, vajon a marketingszakembereket mi késztette, hogy a szilikonos öntőforma barna színű legyen? Értem én az asszociációs szándékot, de hát ugye a toalettpapír is inkább világos… (bár láttam egyszer fekete papírt is - hülyék ezek a marketingesek)
Azért kíváncsi lennék, a szín kikeverője mosogatott-e el valaha egy ilyen öntőformát. Én próbáltam. Szemüveg, villanyfény kevés ehhez elhiheted. Egy sárga, vagy akármilyen kontrasztosabb szín mennyivel praktikusabb lett volna akkor is, amikor azon igyekszel az ecsetelés közben, hogy mindenhova jusson anyag.

Lássunk neki. Óvatosan olvassz fel (inkább csak langyosíts) min 70%-os minőségi étcsokit (egy barna edényben he-he) és kend ki ecsettel az öntő sablont. Több rétegben végezd a műveletet, az egyes rétegek közt pihentesd a hűtőben a sablonod. Többféle csokival is csinálhatod, így érdekes mintát mutat majd a végeredmény és az ízekben is gazdagabb lesz. A lényeg, hogy étcsoki domináljon a szilárdsága miatt. Fehér és tejcsokiból is a nehezebben olvadó fajtát vedd! Nekem speciel sikerült olyan Tibi tejcsokit vennem ami hőre keménykedett. Nem akartam elhinni, hogy ahogy langyítom egyre jobban tapad le, egy pillanatra gondolkodóba is estem, ne M&M’s -et gyártsak-e inkább, tudod ami csak a szájban olvad…
Szóval a Tibi bácsi majdnem elintézte nekem, de sikerült kikisérletezni az ideális hőfokot és azt a fél percet amin még viszonylag kenhető állapotban leledzett az anyag. A modellgipsszel vannak hasonló élményeim: ha nem közvetlenül a fúró által ütött lyuk előtt állva keverem a gipszet esélyem sincs, hogy befejezzem a hézag betömését azelőtt, hogy bele ne kötne az egész cucc a fángliba.

A konyhába visszatérve, még egy dolog amire ügyelj amikor üreges csokibonbont készítesz: ne sajnáld a cuccot az öntőforma aljáról (a bonbon teteje) mert amikor préseled majd ki az kész pralinét, könnyen bereped ha nem elég erős.
Miután kikentél több rétegben néhány sablon, tedd mélyhűtőbe és igyál egy pohár sört, megérdemled.

A tölteléknek készítsd el a kedvenc kávéd. (azt mondanám, hogy kapszulás kávéfőzővel, de ez túl átlátszó lenne ) Sima jó erős presszókávén kívül ajánlom az ír kávékrémet is. (a képen az van) Erős feketét, tejszínnel némi cukorral összeforralsz, ha kihűlt rakj bele 1-2 evőkanál whiskyt. Az a jó ha folyós, de krémes állagú. Készítheted tojáslikőrrel is, vagy bármi mással amivel a kávédat ízesíted. Aztán a sűrű kostolgatás során ne hogy úgy járj ahogyan én. Meg kellett pihennem kicsit, mert néhány perce a whisky átvette az uralmat a központi idegrendszerem felett és megállj parancsolt a serénykedésben.
Látod azt is majdnem elfelejtettem, hogy a csokit felolvasztása során kis fahéjjal is ízesítheted, jól harmonizál a kávéval.
Miután feltöltögeted a kávéval a csokis öntőformát (ne öntsd csurig, és ügyelj, hogy a perem száraz maradjon különben nem tapad rá az alja) rakd a fagyasztóba annyi ideig, amíg meg nem dermed. Az alkoholos töltelék nehezen dermed meg erre készülj fel. Ha egyáltalán nem dermedne meg, azt jelenti, csalsz, nem zsebkávét, hanem zsebwhiskyt készülsz gyártani ember! 

A lejegelt töltelékes öntőformát végül egy csokiréteggel zárod le, és ezzel el is készültél. Többet már ne rakd vissza tartósan a fagyóba, csak a sima hűtőbe, mert a bonbont szétfeszítheti a jég. Természetesen mielőtt kinyomkodod egyesével a szilikonból a csokikapszulákat az előtt 10 percre megint a jégre teszed, de csak a csoki merevsége miatt ugyanis mind a bonbont, mind téged megvisel az öntőformából való kioperálás. Vígasztallak, csak a kezdet nehéz, az első tálca csoki megszülése küzdelmes, a második már rutinos és selejtmentes.
Amikor mind kinnt van, örüljetek egy kicsit egymásnak, sorjázd le az oldalát, porciózd, csomagold, zacskózd ahogy tetszik.

Kellemes nassolást, zsebkávézást!