Ha megkérdezném, hogyaszondja, mi éri meg jobban, ha macisajtban tartod a vagyonod vagy simán készpénzben, mit válaszolnál?

Gondolom, ha éhes vagy, ráadásul medvesajtra is gerjedsz éppen, akkor nem készpénzben gondolkodnál. Viszont minden más esetben a pénzre szavaznál, hisz abból bármikor bármit tudsz vásárolni. Racionális pénzügyi döntést általában éhes gyomorral nem lehet hozni, teli hassal viszont egyértelműen csökken a preferenciája a sajtbefektetésnek.  Elsőre azt gondolnánk tehát, bolond az aki sajtban tartaná a pénzét, és ehhez még gazdasági végzettségűnek sem kell igazán lenni. Tévedünk!

Ha úgy véled, a pénzed jó helyen van a tárcádban, fiókodban, vagy lekötetlen betétben, akkor ugyanis Te az az ember vagy, aki a sajtospultnál a nagyobb lyukakért többet és többet vagy hajlandó fizetni figyelmen kívül hagyva az értékesebb tejtermék szárazanyag tartalmat.
Na, de miről is beszélek? Az inflációról. Az infláció a pénztárcád egyik legrettegettebb ellensége. (Az épp aktuális “hivatalos” uniós inflációs adatokat itt láthatod. ) Az infláció azért is veszélyes mert alattomos. Hónapról hónapra emészti fel a fizetésed és mindig csak utólag eszmélsz rá, hogy védekezned kell ellene.  Van a régi vágású infláció, amelyik egyenesen a szemedbe röhög az árcéduláról, és van a másik, a modern, amelyik átverősen, észrevétlenül, övön aluli ütéssel szabadít meg a pénzedtől.

Tegyük fel, hozzászoktál a parasztreggelihez, és mindennap sültkolbásszal indítod a napot a sarki hentesnél. Egy reggelid így kenyérrel mustárral koviubival 300 forint évek óta, és nem is vagy hajlandó többet fizetni érte. Jó-jó, de a hús ára 20%-ot emelkedik eközben, rövidebb lesz a kolbászod? Nem! A mennyiségi változás és az árkövetés túl látványos dolgok ahhoz, hogy leszoktassanak a parasztreggeliről. Szerencsére az élelmiszergyártók leleményes cégek, tudják mivel kell kielégíteni az ár- és méretérzékeny piacot: a galaktikus sötét anyaggal. Nos, amin a fizikusok már évtizedek óta törik a fejüket sikertelenül, azaz, hogy vajon milyen anyag tölti ki a világűr 95%-át, azt az élelmiszertechnikusok egy laborban simán megválaszolták. A “semmi, az már valami, ez nem semmi!” – ezt már a nagy kolbász szakértő Besenyő Pista bácsi is megmondta, így ne csodálkozz, ha egy kolbászban több az igen olcsó semmi, mint a drága hús, valamit mégiscsak kapsz a pénzedért. Térfogatnövelőszert, az olcsó. Na, ez a modern kori alattomos infláció, amelynek mutatószámát (rátáját) semelyik statisztikában nem találod, ne keresd!

Az, hogy ez az alattomos pénzromlás mennyire jelen van a mindennapok összes javában, elég csak gondolni a levegős földgázra, a lazára tekert wc papírra, és a kakaómentes kakaóscsigára, vagy bármire ami körülveszi az életedet. Persze nem azt mondom, hogy a minőséget eltünteti szükségből a piac. A minőség állandóan jelen van, csak meg kell fizetni. A minőségi termékeken lehet lemérni igazán az inflációt, csakhogy a referencia kosárba nem kifejezetten ezeket szokás beválogatni.
Miért van ennek az egésznek jelentősége? Mert azt a brutál adósságot, amelyeket bank, és ország mentés címén az egész világ felvállalt, kifizetni igen nehéz lesz, sőt, szinte már értelmetlen. Azt gyanítom ezt a temérdek adósságpénzt szépen felszívja majd a piac, mint a tócsára dobott felmosórongy. Persze a jegybankok látványosan igyekeznek a kezükben tartani a gyeplőt a kamatpolitikával, az alattomos pénzromlással nem lehet mit kezdeni.

Te pedig, ha nem vagy résen a tartalék pénzecskéddel, vagyonkáddal, azaz normális (inflációt bőven meghaladó hozamú) befektetés nélkül tétlenül nézed, hogy a sajtosdobozban egyre jobban nyílik a rés, akkor keresztet vethetsz a nyudíjadra, gyermeked jövőjére, későbbi álmaidra. Ugye azt már Te sem veszed be, hogy a semmivel, ha jó sok van belőle mégis csak jólakhatsz?