2010 január 1-től megszűnik az életbiztosítások adókedvezménye, ezzel (sajtóértesülések szerint) kb. 20 milliárd forintot „takarít meg” az állam.

A csapásra lendülő kéz most épp a kötvénytulajdonosokat találta el.

A kedvezmény eltörlése már régóta a levegőben van, az ügynököket évek óta intették, hogy az új biztosítások értékesítésekor nagy hangsúlyt helyezzenek a személyi jövedelemadó kedvezményre, ne hogy ez ösztönözze az ügyfelet az ajánlat megtételére. Viszont az is igaz, a régebbi (díjtartalékos vegyes) életbiztosítások szerződői javarészt az adókedvezmény igénybevételével látják csak nyereségesnek kötvényeiket, ugyanis a 90-es évek bőven a 20%-os inflációja nem hogy a magas hozam reményét vitte el, de a kötvény lejárati reálértét is alaposan megtaposta. Az adókedvezmény eddig még valahogy vigaszt nyújtott, de e nélkül a többségében   3,5-4% technikai kamatú szerződések eredménye összességében lehangoló. (a technikai kamat már be van építve a lejárati összegbe, tehát az, az éves bruttó nyereségből levonódik!)

Az évi 3,4 milliónál nagyobb keresetűek eddig is csak korlátozottan,  illetve egyáltalán nem vehettek igénybe a kedvezményt a papírforma szerint, gyakorlatban mégis sokuknak volt lehetősége a kötvény szerzőjének kisebb jövedelmű házastárs, vagy más rokon nevére íratásával megszerezni az előnyt. De nyilván a magas keresetűek számára nem jelentett létszükséglet ennek a megoldásnak a mindenáron való felkutatása.

A kedvezmény eltörlése egyértelműen az alacsonyabb jövedelműeknek okoz kellemetlenséget, eddig akár egy havi fűtésszámlát is betakart az így visszaigényelt adó. Beszélgetéseim során elhangzott véleményekben közös, függetlenül a jövedelmi helyzettől, hogy ezek után kétségbe vonható az állam szavahihetősége és jó szándéka az egyéb hosszú távú öngondoskodási programok tekintetében is.

Mindannyian érezzük, tudjuk, le kell szakadnunk az adakozó állam ideájától. Nem is erről van szó, hanem az elvről. Az adórendszerünk alapvető betegsége, hogy nem kiszámítható. A ma leírtak jövőre épp az ellenkezőjét jelenthetik, a kapkodó intézkedések irányt nem nagyon mutatnak. Hánykolódunk vitorla nélkül a hullámokon vergődve.

Lehet ezek után úgy hosszútávra kalkulálni egy államilag kedvezményezett, netán garantált pénzügyi programot, hogy az öngondoskodás állami baráti jobbja mára sikamlós kézfogássá alakult?

Aztán azon is lehet elmélkedni (de minek), hogy adókedvezmény (tök mindegy mire adják) felfogható-e ingyen juttatásnak? Szerintem nem. Nevében is benne van, hogy már egy teljesített kötelezettség mérsékléséről van szó, tehát egyáltalán nem potyatámogatásról. Az adókedvezmény és a segély nem ugyanaz a fogalom.

A törvényjavaslat tárgyalása során nem fogadták el a biztosítók adó jóváírási javaslatát, azaz, hogy hasonlóan az önkéntes nyugdíjpénztári tagsághoz, közvetlenül ne az ügyfél kapja vissza az adókedvezményt, hanem a kötvényszámlára jóváírva. Ebből 2 dolog világos: a pénz kell az államnak mindenáron, és nem a támogatásról való következetes „leszoktatási elv” vezérli, valamint csökken a biztosítók lobbi ereje, mivel bizonyára kevesebb államkötvényt vásárolgatnak az utóbbi időben, ejnye.

Milyen öngondoskodási programok kedvezménye maradna meg jövőre?

Nyesz-R – regisztrált nyugdíjelőtakarékossági számla: adójóváírás 30%, max. 100.000 Ft (nem összevontan az önkéntes nyugdíjpénztárral)

Önkéntes nyugdíjpénztár: adójóváírás 30%, max. 100.000 Ft

Egészségpénztár: adójóváírás 30% max. 100.000 Ft, de az előbbivel összevontan az előbbivel max. 120.000 Ft lehet.

Tehát folyamatosan szűkül a támogatotti kör. A vállalati béren kívüli juttatásban részesülőket még érheti a jövőben pofon, ugyanis a cafetéria csomag keretében eddig adómentesen hizlalt egyéni öngondoskodási számlák céges befizetései jövőre adókötelessé válnak, tehát plusz pénzbe kerülnek majd a dolgozó ilyetén való támogatása.

A lakáskassza fényét is elhomályosítanák a jogalkotót, ott meg a 8 év futamidejű szerződések szabad felhasználását nyirbálnák meg. Ha megvan az új törvény, közlöm a változásokat.

Az még rendben is van, ha szép lassan megszűnik az ingyenkonyha, de én speciel az adókedvezményt nem az ingyen juttatásokhoz soroltam. Végül is csak be kellett fizetni ahhoz valamit a kincstárba, hogy egy kis részét vissza lehessen kérni, nem?