Meddig lehet ezt feszíteni?
2010 jan 22nd | Írta: kockazatnelkul | Tartalom témája: BlogMint ahogy a videó is bizonyítja, a túl feszes dolgoknak lehetnek negatív következményei…
Márpedig a magyar nyugdíjrendszeren is – persze ezzel nincs egyedül Európában – erősen feszül a nadrág. Még jó, hogy így a választási kampány hajnalán hirtelen remek ötletei támadnak a pártoknak a megoldásra, mert még azt hinné az ember, a magyar politikai életnek egyáltalán nincs cselekvési terve a gond orvoslására. Úgy látszik mégis van, és szinte biztos, hogy jó bő másfél hónapot el is elmélkednek a problémáról közösen, kedélyes hangnemben a média közvetítésével. De többet nem hiszem, mert még millió más dolog van amiről lehet így közösen, teljes harmóniában ötletelni nyilvánosan. Nyugdíjmodell? Ej, ráérünk arra még!
“Konszenzus a változatlanságról – nagyjából így összegezhető az Idősügyi Tanács soron kívüli tanácskozásának eredménye. Az ülésen, amelyet a fideszes illetve MSZP-s nyugdíjtervek nyomán fellángolt vita miatt hívott össze a miniszterelnök, a résztvevők osztották Bajnai Gordon véleményét, miszerint a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartható, és ha óvatos változtatások idővel kellenek is, nincs szükség azonnali nyugdíjreformra” – forrás: www.mr1-kossuth.hu
Halkan kérdezem, ha jelenleg a nyugdíjkassza 80,5 százalékát finanszírozzák a befolyó járulékokból, a többit adóból, akkor ez azt jelenti, hogy minden oké? Én meg azt hittem a nadrág rég elrepedt.
A Kockazatnelkul magánvéleménye az, hogy jó, és kevésbé jó modellek ide vagy oda, előbb a hazai gazdaság betegségeit kell kúrálni. Működő, és hosszútávban gondolkodó vállalkozások által fizetett adóbevétel nélkül egyszerűen nincs mit osztogatni. Sem a nyugdíjra, sem másra. Ha versenyképes a gazdasági háttérszerkezet, nőhet a foglalkoztatás, nőhetnek a reálkeresetek, ergo a polgárokat kényszeríteni, akarom mondani ösztönözni lehet” nagyobb egyéni megtakarításra (akár kínai nyugdíjmodellel való riogatással :))
Lehet, ezzekel a dolgokkal nem mondtunk újat.
Azzal sem, hogy a magyarnak az a legnagyobb baja, hogy áthatja a gondolkodását a pesszimizmus. Ahhoz kicsi a gond az országban, hogy már csak a jóban reménykedhessünk, ahhoz viszont túl nagy, hogy örüljünk annak amit elértünk.
A magyar vállalkozások többsége is pesszimista, hosszútávú stratégiával kissebbik része rendelkezik. A hazai kisvállalkozások többségének üzleti terve a “holnap túlélése”. De nem csak nekik, hanem a “jómunkásembereknek” is, akik aztán a maguk kiábrándultságát a rendszerre vetítve egymás irigyeiként antiszociális “cselekvési tervvel” néznek a jövőbe. Márpedig egy depressziós sereggel, fegyvertelenül nekimenni a töröknek biztos vereség.
A magyar vállalkozások többsége is pesszimista, hosszútávú stratégiával kissebbik része rendelkezik. A hazai kisvállalkozások többségének üzleti terve a “holnap túlélése”. De nem csak nekik, hanem a “jómunkásembereknek” is, akik aztán a maguk kiábrándultságát a rendszerre vetítve egymás irigyeiként antiszociális “cselekvési tervvel” néznek a jövőbe. Márpedig egy depressziós sereggel, fegyvertelenül nekimenni a töröknek biztos vereség.
Amúgy meg teljesen mindegy mi lesz a következő időszak nyugdíjmodellje, az öngondoskodás szerepe nem zárható ki egyik elosztási elvből sem. Az állampolgároknak meg kell ismerniük, hogyan építsenek fel egy pénzügyi életpályát, miként tervezzék meg az anyagi jövőjüket. Persze az öngondoskodást tanulni kell, sőt tanítani, ebben viszont megint aktív szerepet vállalhatna az állam. Mikor lesz a “pénztan” kötelező tantárgy az iskolában? Vagy a “vállalkozástan”? Ezzel pl. lehetne kampányolni. Nekem ez tetszene…
Az efféle nyugdíjkampány nekem is tetszene, csak az öngondoskodási programok körül is mindig lelketlen ügynökök lebzselnek. Egyébként azt a bűvös 10%-ot minden munkavállalótól levonják nyugdíjjárulékként (8-8,5 plusz még különböző címeken). Ha ezt csak egy egyszerű kamatozó betétben, vagy kamatozó betétkönyvben helyeznék el minden munkavállaló részére, nem kellene itt senkinek negyven múlva a nyugdíjáról gondoskodni. Ez igazi öngondoskodás lenne. Miért ösztökélnek egy magyar munkavállalót arra, hogy keresetének összesen 20%-át fordítsa öngondoskodásra?
Annyian ügyeskednek a nyugdíjkassza körül, hogy nem csoda, ha sok bába közt elvész a nyugdíj.