Olcsó eurót tessék, most csak 310 Ft!

2010 feb 26th | Írta: | Tartalom témája: Apró betűvel

Gyakran kérdezik az ügyfelek, euróban vagy forintban érdemes befektetni? Milyen hosszútávú kilátásai vannak a nemzeti valutánknak? Nyilván ha “megsejtenénk” valahogy a későbbi sokéves árfolyamot, ezt a kérdést hamar el lehetne dönteni. A megsejtéshez gyűjtöttem néhány adatot, mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja… :)

Arra a politikai demagógiára, hogy “Minél előbb be kell vezetni az eurót!” talán jobb nem is figyelni, ez csak terelés, kábítás, populista okosság, egészen addig, mígnem valaki elő nem áll konkrétan a “megcsináljuk” know how-jával. Mert a hétvégi szalonnasütésben sem az a lényeg, hogy a kocsidból egyből az erdei tűzrakóhelyhez lépsz zsírt pörkölni, hanem hogy a tűzrakásig mivel, és hogyan érkezel, mennyi mindent szívsz magadba a túra alatt. A maastrichti kritériumokat nem egyszer kell teljesíteni, ha pedig egy országnak megy ez folyamatosan, akkor ott rendben vannak a dolgok, és ezen van a hangsúly, nem azon, hogy mivel fizetnek a boltban.  A pénzügyi válság minden ország gazdasági pályáját átrajzolta, és minél hosszabban tart, annál mélyebb karcokat vés, és ez csöppet sem kedvez olyan sebezhető államoknak mint a mienk- ezzel nem mondtam újat.
Azzal sem mondok újat, hogy a “Mely ágazatokban bírhatna Magyarország versenyelőnnyel?” kérdésre nem a betanítottmunkára épülő termelést illik említeni, hanem a tradicionális ágazatokat, mint a mezőgazdaságot és az arra épülő egyéb feldolgozást.
De vajon a jelenlegi árfolyamszinteken azon ágazatokban, melyekben komparatív előnyünk lehetne, vajon versenyképesek vagyunk-e?
Érdemes megnézni azt, hogy 1999 óta, miközben az árszínvonal a duplájára nőtt, hogyan alakult az euro árfolyam.   

 
’99-ben 250 Ft, rá majd 10 évvel később 240 Ft alá is benézett az euro. Ennyire erősek lennénk?
A reálbérek ugyanakkor ezen időszak alatt fokozatosan nőttek, a fogyasztónak lassan mindegy lett, hogy itthon vásárol, vagy külföldön. Az olcsóbb import miatt itthon a fogyasztó sok esetben a hazai termék helyett az idengent választja.
A válság a cégeket takarékosságra intette, a költségcsökkentések a munkanélküliség növekedését okozták világszerte. Nyilván ilyen helyzetben egy (tőlünk fejlettebb) ország a saját helyzetén szeretne először javítani, és valószínűleg mindent meg is fog tenni, hogy a növekedéshez szükséges erő a határain belül maradjon.  Ilyen árfolyam (és versenyképesség romlás mellett) vajon mitől lesz itt “négy év alatt egymillió új munkahely”? 


Tavaly a 310 forintos eurónál mindenki pánikolt, de vajon nem az volt valahol a reális árfolyam? Én a magam részéről a mostanit valahová oda lőném, sőt…

Számos érv és ellenérv szól egy gyenge forint mellett/ellen, tudom. Viszont bárhogy is gondolod, kezdd el szépen gyűjtögetni az euro kötvényeket a portfóliódban, az ördög nem alszik!

Share Button
Tags: ,

6 hozzászólások
Szóljon hozzá! »

  1. Az eurobevezetés árfolyama ugyanolyan bizonytalan, mint az időpontja. Gazdasági szempontok mellett ugyanolyan súlyú politikai szempontok is lesznek. Nem mernék jósolni. Én mindenkinek azt szoktam mondani, hogy olyan devizában takarítson meg, amilyenben a kiadásai vannak, másképp spekulatív pozícióba kerül anélkül, hogy tudna róla. Nyerhet rajta, de veszíthet is. Hosszú távú megtakarításra pedig mindig nagyon jók a hosszú forint kötvények, illetve magánszemélyek számára az ilyeneket tartó kötvényalapok (K&H Kötvény, CIB Kincsem), mert a forint kamatszintje még mindig sokkal magasabb, mint az euro kamat, és ez hosszú távon mindenképp közeledik majd, ami az ilyen kötvények erős felértékelődését okozza. Persze a legjobb egy kis forintpánik idején beszállni.

  2. Az eurhuf grafikonod nem jó! Nem 1999-től kezdődik.

    Más: Azt is rajzold fel hogy a magyar GDP és az EUR övezet GDP hogyan alakult ezen időszakban….

  3. A magyar bérszínvonal messze elmarad az Euro-zóna országaitól, miközben a hatékonyság terén kisebb az elmaradás. Hiába volt nálunk relatíve jelentős reálbérnövekedés, ennek a folyamatnak tovább kell mennie. Ily módon tekinthető úgy is a forint erőssége, hogy az kompenzálja az elmaradt bérkiegyenlítődést.
    Magyarországon még mindig érdemes mind termelő beruházásba, mind ingatlanba befektetni, mert mindkettő olcsó. Amikor néhány hétre 300 fölé ment az árfolyam, azonnal megjelentek a befektetési lehetőséget kereső külföldiek.
    Ráadásul a lakossági hitelek visszaszorulásával jelentősen csökkent a fogyasztási célú importkereslet, ami úgy tűnik képes kompenzálni a devizahitelek törlesztésének hatását.
    Én továbbra is erős forintra számítok, kisebb pánikban érdemes belevenni, a hosszú távú forintkötvény pedig tényleg nyerőnek tűnik.

  4. az árfolyamot a fizetési mérleg hiánya határozza meg. tankönyvileg az inflációnak kellene, de arra nagyon jó volt az ábra, hogy észrevegyük, semmi, de semmi köze nincs hozzá.

    mivel tavaly a fizetési mérleg POZITÍV lett, és a piacról szinte semmi hitelt nem kellett felvenni (megújítottunk, de azt is egyre alacsonyabb kamattal, illetve az IMF hitelből élünk), ezért most a forint itt marad. meglátjuk, mit csinál a következő kormány, ha elszalasztja a hiányt, meg hülyeséget csinál, akkor lesz probléma, de nem azonnal, hanem kb. 2011 végén-2012 elején. ha nem hülyülik el, akkor meg csökkeni kezd az államadósság, egyre pozitívabb lehet a fizetési mérleg, és akkor erősödik a forint. ha meg lesz eurocsatlakozási menetrend, akkor meg pláne (lásd szlovákok).

  5. Azt azért vegyük figyelembe, Magyarországon a nominális árszínvonal az eurostat adatai szerint jelenleg még mindig csak 66%-a az EU-15 átlagának, 1999-ben pedig csupán 44,4%-a volt. A termelékenység növekedése, és az ezzel járó folyamatos gazdasági felzárkózás törvényszerűen (balassa-samuelson hatás) együtt kell járjon az árszínvonal közeledésével, végső soron kiegyenlítődésével, márpedig a gazdasági felzárkózás, ha döcögősen is, de azért halad, hiszen 2009-ben Magyarországon 28%-al nagyobb volt az egyfőre jutó GDP, mint 1999-ben volt, míg az EU-15 esetében csupán 10%-os volt ez a növekedés.
    Az árszínvonal közeledése pedig mint tudjuk, két módon történhet, egyrészt az árfolyamon (forint reálfelértékelődés), másrészt az infláción keresztül. Ebből következik, hogy önmagában semmi fantasztikus nincs abban, ahogy a forint felértékelődött az euróval szemben az elmúlt években, a reális árfolyam pedig annyi, amennyit a piac meghatároz – ha 270, akkor 270, nem pedig 310.

  6. Ó azok a csodás fundamentumok…..és a technika hol marad?

Szóljon hozzá!